Pálfa Tolna vármegye északi részén, a Sió mellett található. Központján a Vajtától idáig húzódó (a 63-as főútból kiágazó) 6311-es út halad keresztül, észak-déli irányú közúti kapcsolatokat a Harc–Simontornya közti 6317-es út biztosít a településnek.
Megközelíthető a 63-as főútról Vajta felől, 5 kilométeres letéréssel. A 6317-es út Simontornya felé vezető 7 kilométeres szakaszát 2013. július 17-én adták át a forgalomnak.
A legközelebbi vasútállomás Vajta 3 km-re van a településtől. Állandó népessége 1481 fő. A település története az őskorba
nyúlik vissza. Korábban a Pálfalva nevet viselte, mai nevét 1719-ben kapta.
A település a Duna és a Sió vízrendszerének közelében, kedvező adottságú, mezőgazdasági művelésre alkalmas területen helyezkedik el. A tájat jellemzően sík, enyhén hullámos felszín, jó minőségű termőföldek és kisebb erdőterületek határozzák meg. Az Öreghegyen a mai napig élénk szőlőtermelés és borászat folyik, amelyet az évenkénti borverseny és a Pálfai Pinceszer tesznek színesebbé, élővé, ápolva a helyi borkultúra hagyományait.
A község vallási élete sokszínű: a három történelmi keresztény felekezet (római katolikus, református, evangélikus) közössége egyaránt jelen van, saját templommal biztosítva a hitélet gyakorlását. A három templom a település meghatározó épületei, amelyek Pálfa címerében is megjelenítésre kerültek.
Az egészségügyi ellátást 1 fő háziorvos, 1 fő védőnő biztosítja. A községben működik óvoda, 8 osztályos általános iskola, könyvtár,
teleház.
Kulturális örökségének kiemelt alakja Illyés Gyula, aki Pálfa-Felsőrácegrespusztán született és a helyi iskola növendéke volt. Emlékét Felsőrácegresen az iskolamúzeum és a tiszteletére felállított kopjafa, valamint Pálfán az önkormányzat épülete előtt állított mellszobor őrzi.
A Felsőrácegresi iskola egykori tanulója volt Lázár Ervin is, tiszteletére a múzeum falán emléktábla került elhelyezésre.
A település teljesen közművesített, a közműszolgáltatások köre a 2024-ben átadásra kerülő vezetékes szennyvízelvezető hálózat kiépítésével vált teljessé.