Pálfa története

Pálfa község Tolna megye északi részén, a Sió csatorna jobb partján helyezkedik el. Északon Simontornya, délnyugaton erdők, dombok határolják. A legközelebbi vasútállomás Vajta 3 km-re van a településtől. A 63-as útról Vajta felől közelíthető meg.

a település történetéről

Az ősi bevándorlók a Duna, Sió, Sárvíz, Kapos folyók mentén telepedtek le. „Pálfa a kőkorszakban már élénk emberi tevékenység színhelye volt”. „A Felsőszigetben, a Nagy-, Kisdomboson és a Zsidódombon talált ősemberi élet nyomai a csiszolt kőkorszakból származnak”. Emberi élet nyomait a határban talált bronzkori leletek, római kori leletek, késő vaskori leletek bizonyítják, amelyeket a Tolna megyei múzeum őriz. A népvándorlás korára utaló leleteket nem találtak.

A honfoglalás idején Fejér, Tolna vármegyék nagy része az Árpád család birtokába jutott. Pálfa első neve Pálfalva volt, 1580-tól egy ideig Nagy-Pálfalvának is nevezték, majd ismét Pálfalva néven ismeretes. A „falva”, „laka”, „háza” összetételű helységek a 13. században keletkeztek, amikor már a feudális birtokviszonyok kialakultak és a törzsközösség felbomlott. A Pálfalva név is 13. századi lehet. A korabeli iratok arról tanúskodnak, hogy Pálfalva és Apor községek szomszédságában, a régi Sió mentén besenyők éltek, ezért feltehető, hogy e két községet is besenyők lakták. Egy 1241-ben kelt határjáró levél Márius mestert tünteti fel birtokosának.

az apponyi uradalom

Okmányokkal bizonyítható, hogy az Apponyiak Zegg fia Ivánkától származnak egyenes ágon. Az Apponyi nevet a Pozsony megyei Apony váráról kapta a család 1404-ben. Az első Apponyi Tolna megyében Apponyi Lázár volt, Bátaapáti földesura az Apponnyi család idősebb ágának megalapítója. 1739-ben grófi címet kap. Fia György az első Apponyi, aki a hőgyészi és pálfai birtoknak tulajdonosa. E birtok nem hűségbirtok, hanem vétel útján került a család tulajdonába. Nagy kiterjedésű birtokaikon juhtenyésztés volt a fő foglalkozás, amelyen az idegen -főleg szász- juhászok, ún. számadó juhászok legeltettek. A juhászoknak az uradalom lakást, az állatok számára legelőt biztosított az évi szaporulat feléért. A jövevényeket számadóknak nevezték, innen ered a számadó juhász elnevezés (Illyés Gyula).

Az uradalom a birtok kezelésére és a gazdaság vezetésére nagy számú személyzetet tartott. A földesúr csak néha látogatott a birtokra. Ilyenkor a Pálfa pusztai -a jelenlegi újtelep helyén- a kastélytól keletre és északnyugatra épült többszobás épületet vette igénybe. Az Apponyiak közül György volt az első, Antal halála után 3 fia György – József – Antal. György örökébe lép fia Károly, aki nagybátyjától a pálfai birtokot örökli. Rácegres ebben az időben került Apponyi Rudolf lengyeli földbirtokos tulajdonába. Károly fia Géza birtokgyarapító több éven át viselte Tolna megye főispáni tisztét. A már meglévő birtokához megvásárolta Alsó- és Felsőrácegrest. Apponyi Sándor igen jelentős alakja volt a magyar tudományos életnek és Tolna megyében sokat tett a régészetért.

Élete fő műve a Hungaricák gyűjtése, munkájának címe: XV.-XVIII. Századi magyarországi vonatkozású külföldi nyomtatványok. Apponyi Géza halála után 1927-ben fia Károly örökölte a pálfai uradalmat. A pálfai kastélyt 1924-28 között építette azzal az indokkal, hogy a pálfai határ nyújt neki megfelelő lovaglóterepet. 1959-ben halt meg Pálfán és itt is van eltemetve. Vele sírba szállt az Apponyi uradalom utolsó földesura. Pálfán randkívül nagy szerepet játszott a település kialakításában. Ő építtette a késő barokk stílusú katolikus templomot, a Rácegres pusztai tanyasi iskolát, ahol Illyés Gyula és Lázár Ervin is tanult. Ártézikutat furatott a falunak a tífuszos megbetegedések megelőzése érdekében, nem beszélve a könyvtárról, amit a múzeumnak ajándékozott.

A község beépülése

Az első újratelepülés 1719-ben kezdődött a Kossuth Lajos (Öreg utca) utcában. Itt a legtöbb ház ma már újra átépült, újraépült 1-2 ház kivételével mint pl.: Bárdos ház, Porteleki féle ház. A Kossuth utcával egyidőben kezdődött az evangélikus lakosság betelepítése a Lenin utcába, itt épült a templomuk is (ma Fő utca). A mai Arany János utca 1820-as évek kezdetén indult meg, a nagy szaporulet miatt szükség volt rá (7-8 gyermek egy családban). A Hunyadi köz is ekkor kezd beépülni. A Zrínyi utca (Putrom) az 1800-as évek elején még csak egy ház volt, a község Pásztorháza 1772-ben épült.Ez volt a község legöregebb háza, amelyre az élő emberek emlékeznek. Ma már új ház áll a helyén. A Rákóczi utca (Újsor) beépülése 1-2 ház kivételével 1840-ben indult meg.

A Rákóczi utca 1939-ben kezdődött, ezzel egyidőben a Petőfi utca is ahol akkor még csak 7 ház állt, ezért „Hétház” néven ismerték. A Petőfi utca nyugati oldala később épült.
A Wesselényi utca (Lúdvesztő) 1840-ben kezdődött, kb. a Zrínyivel egyidőben. A Teleki utca 1870-ben kezdődött, az első 4 házzal (Tüdő, Szőke, Horváth, Hordó). Az utca nyugati része 1926-43 között épült. A Deák utca 1880-ban, a Damjanich és a Petőfi utca nyugati oldala az 1900-as években épült. A házak épülésének időpontjait a mestergerendákba vésett évszámok őrzik.

(Lásd: Ulrich Károly: Pálfa Község Krónikája 1972). Elektronikus formában elérhető itt.

A község infrastruktúrája

Kiépült a teljes vezetékes vízhálózat.
1997-ben kiépült a vezetékesgáz-hálózat megvalósítása.
Kistérségi összefogással tervezik a szennyvíztárolás megnyugtató megoldását.
A községben megoldott a kommunális hulladékgyűjtés, és megvalósult a szelektív hulladékgyűjtés lehetősége is.

A település minden útja szilárd burkolatú. Kiépült a teljes telefonhálózat Kiépült a kábelTV hálózat.
Egészségügyi ellátást 1 fő háziorvos és 1 fő védőnő biztosítja.
Az időskorúak ellátását segíti a nyugdíjasok klubja. Anya és nővédelmi tanácsadó is van a községben.
Oktatási és kulturális ellátottság: a községben működik óvoda, alsó és felső tagozatos általános iskola, könyvtár, katolikus, református, és evangélikus templom, tornacsarnok, Teleház, Felsőrácegresen Iskolamúzeum.